Gabrielle Wittkop: A nekrofil




Eredeti cím: Le Nécrophile
Kiadó:  PolgART
Oldalszám: 96
Fordító:  Kolozsvári Papp László
ISBN: 9639306592


Fülszöveg:

Ha létezik könyv, ami megosztja olvasóit, és a legszélsőségesebb véleményeket váltja, provokálja ki, A nekrofil kétségkívül ezek közé tartozik. Hőse, Lucien, a mindig fekete ruhát viselő párizsi régiség kereskedő egyaránt kedveli a nőket és a férfiakat, feltéve hogy megfelelnek egyetlen követelménynek: ne legyenek immár az élők sorában. Magányos szenvedélye a messzi gyermekkorban gyökerezik. Anyja halálával megrázó körülményeit, a gyász színei és díszletei, az a bizonyos szövő lepke illat, amit halottak párállanak maguktól, egy életre, erre a magányos szenvedélyre ítélik. 
Mígnem… Lucien váratlanul szerelmes lesz. Az Ő kedvesei azonban, a természet elrendelése folytán csupán rövid időt tölthetnek nála. És akkor Lucien felveszi a reménytelen küzdelmet a halál ellen, a semmi ellen, amibe mindenki áttűnik egyszer. Ezzel a szép és reménytelen harccal emelkedik ki a példátlan napló regény a szokványos rém történetek sorából, és válik a szerelem, a magány, a sors ellen vívott küzdelem költeményévé.

"Szeretnék élni és szeretnék meghalni, de nem tudok sem élni, sem meghalni."

Véleményem:

A könyv témáját ki lehet találni a címből szóval gondolom senkinek sem kell magyaráznom.
Én némi fenntartással álltam hozzá a könyvhöz ami megérthető a nem hétköznapi téma választás miatt.Nagy meglepetésemre nem igazán lepett meg a könyv,nem rökönyödtem meg semmin sem.Lehet ez a nem éppen realisztikus részek miatt volt így amit én kissé irrelevánsnak láttam.Ilyen volt például,hogy fő hősünk szépen elment a temetőbe pikk-pakk kiásta a sírt ami igazából órákba is telhetne...aztán fogta a halottat és szépen EGYEDÜL elcipelte az autóig.
Igazán Superman volt a mi kis Lucien-ünk ha egy ki tudja hány kilós tehetetlen testet csak úgy cipelget.
A másik dolog ami nagyon nem tetszett nekem a könyvben az a vége volt.Már épp beleéltem magam a történetbe és izgatott lettem,hogy mi lesz a sorsa emberünknek...de csak annyi derült ki a végén,hogy behívják a rendőrségre.Nekem ez így nagyon kevés volt,úgy jött ki ez az egész mintha a történet egy ponton csak úgy félbeszakadt volna.


"A másiknak okozott szenvedés mocskos igazán ezen a világon."

Pontszám:
Kedvenc szereplő: Nincs :D
Borító: Egész jó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése