Kiadó: Animus
Oldalszám: 224
Fordító: Pálfalvi Ilona
ISBN: 9639563838
Fülszöveg:
A brit író legújabb történetében Prudence 14 éves, de csak most kerül iskolába, eddigugyanis otthon tanította szigorú apja. A számára új környezetben kilóg a sorból, egyetlen vigaszát a rajzórák jelentik. Tanára kedvessége, figyelme azonban szerelmet ébreszt a lányban, aki azt reméli, hogy érzelmei viszonzásra találnak, s több lehet a kapcsolatból egy egyszerű tanár-diák barátságnál…
Véleményem:
A könyv nagy vonalakban arról szól, hogy Prudence apja egy rémes ember, aki rettegésben tartja családját és mindenkire ráerőlteti saját akaratát, a lányoknak azt sem engedi, hogy iskolába járjanak, otthon tanítja őket. Az elnyomásnak az vet véget, hogy a férfi szélütést kap egy családi vita alkalmával. Mivel így önmaguknak kell boldogulniuk Grace-t és Prudence-et beíratják, egy iskolába ahol a lányok megismerkednek a gyerekek gonoszságával.
Grace könnyen barátokra lel de Prudence nem boldogul olyan jól, csúfolják és bántják nem csak a diákok, még a tanárok is gúnyt űznek belőle és abból, hogy olyan dolgokat nem tud, mint ami másnak természetes (pl: bekapcsolni egy számítógépet).
Egyedül Rex, a rajztanár és osztálytársa Toby érti meg őt.
Prudence vonzódni kezd Rex-hez a kedvessége miatt, aminek egy ideig Rex ellenáll, de utána belemegy a játékba és titkos viszonyt folytatnak, ami ugyan nem nagyon komoly, de igen veszélyes, mert Rexnek felesége és gyereke van.
Az ötlet nem rossz, nekem személy szerint nagyon tetszett a könyv mondandója viszont szerintem nem gyerekeknek való olvasmány. Igazán elgondolkoztató, megragadó történet de ne olyan olvassa akit ez megtéveszthet és összezavarhat. A gyerekek könnyen rossz következtetéseket szűrhetnek le a történetből, amiben igazán kevés pozitív karakter van.
Ha azt nézzük, a főbb karaktereknek mind igen nagy jellemhibájuk van.
Rex megcsalja a feleségét, Prudence mindenkit eltaszít és csak saját magával foglalkozik, Grace baromira idegesítő és tudatlan, Toby hihetetlenül nyálas és levakarhatatlan, Prudance apja egy zsarnok az anyja pedig gyáva, hogy nem áll ki a gyerekeiért csak a regény végén, de még mondhatni ő az egyetlen, aki a legjobb irányba fejlődött a történet folyamán.
Összegében a történet tanulságos és elrettentő habár vannak olyan dolgok, amiket
még most sem értek a történetben pedig már kétszer elolvastam, egyszer régebben és egyszer nemrég.
Számomra felfoghatatlan, hogy Prudance és Grace miért nem álltak ki maguk mellett, ha már az anyjuk nem teszi.
Ha az apjuk akkor nem kap agyvérzést talán sosem tettek volna magukért?
Szerintem, ha mertek volna cselekedni és nem csak nyafognak simán elérhették volna, amit akarnak felesleges dührohamok és mártírkodás nélkül.
Pontszám:
Kedvenc szereplő: Rex
Utált szereplő: Grace
Piros Borító: Elmegy
Fehér Borító: Egy fokkal jobb mint a piros
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése